Egy új élet reményében...

Már régóta nem írtam, mert ezernyi dolog történt velem azóta, és nem tudom, hogy van-e bárki, akinek segítettek a történeteim. Ha van akár egyetlen ember is, akinek segítettek, már megérte:) Ha bárki kommentel, hogy neki segített, akkor folytatom a blogot:)... Tovább »

Mostanában nem volt túl sok időm, magamon gondolkozni, meg talán kellett egy kis idő, hogy leülepedjenek bennem a dolgok, és tovább indulhassak valamerre. Fontos számomra az is, hogy csak akkor, és olyat írjak, amit jól átgondoltam, és úgy érzem, hogy van tartalma is, nem csak a levegőbe vesző szavakat írok le. Most, amiben szeretnék fejlődni,… Tovább »

Sokat írtam már arról, hogy miben fejlődtem, de arról még semmit, hogy miben szeretnék még fejlődni. Pedig ebből is van bőven.  Pont ma döbbentem rá egyre, hogy abban még mennyit kéne fejlődnöm.  A ráeszmélésem története azzal kezdődött, hogy múlt héten felkeresett az egyik ismerősöm, egy munka ajánlattal. Jelenleg nincs munkám, mert néhány hónapja felmondtam, és… Tovább »

Depressziós vagyok. Nem, nem arról a depresszióról beszélek, amikor valakinek rossz kedve van, az teljesen természetes. Az enyém, nem az. Ez az a fajta depresszió, ami az agy kémia folyamatában történt zavarból származhat ( nem vagyok tudós, így ezt a témát nem tudom pontosan leírni, de utána nézhet bárki, hiszen sok ember szenved benne, és… Tovább »

Nem terveztem, hogy ma fogok írni, mivel szakdolgozatommal szenvedek éppen. Közel a határidő, mégsem haladok semmit…Már hónapok óta foglalkozom a témával, mégis úgy érzem, hogy egyre messzebb kerülök a céltól…Sosem lesz kész… Persze, ilyenkor minden fontosabb, mosok, takarítok, és netezek, viszont éppen így találtam rá, egy számomra szívhez szóló kis videóhoz, amit egyre több ismerősömnél… Tovább »

Hol is kezdjem..belevágok. Szörnyen fájdalmas, akár az elejét, akár a végét nézem a történetnek. Észrevettem, hogy eddigi írásaim szinte megmaradtak csak a “felszínen”… Olyan ez, mint mikor megkérdez egy ismerős, hogy “hogy vagyok?” Bármennyire is rosszul vagyok, a válaszom mindig ugyanaz: “köszi, jól”. De vajon tényleg ezt érzem? Mi lenne, ha azt válaszolnám, amit valójában érzek? Például: Elég… Tovább »

Néhány hónapja, volt egy kedves lány, akit úgy éreztem, hogy esetleg megbántottam. Nem voltam benne biztos, de nem mertem írni neki hónapokig. Kockáztattam, és pár napja írtam neki, és nagy örömömre, ő is érdeklődött, és nem éreztem, hogy esetleg megbántottam volna! Már majdnem úgy voltam vele, hogy többször már nem beszélünk az életben, de kockáztattam,… Tovább »

A következő ilyen családom által rám ragasztott gondolat, hogy „ne bízzak senkiben”. Ezt a gondolatot nem csak sugallták felém, de éreztették is mindig, hogy ez a természetes. Anyukámban nem lehetett megbízni, céljai elérése érdekében hazugságokat talált ki mindig. Az elején még naivan hittem neki, míg egyre fásultabb lettem, végül már nem bíztam benne egyáltalán. Igaz… Tovább »

Ami pozitív volt tegnap, az egyrészről negatív is, de igyekszem csak a jó oldalát nézni:) Mamám a szokásos havi megsértődését gyakorolja, amitől nekem napokig, hetekig gyomor idegem van, attól függően, hogy meddig gyakorolja azt. Ilyenkor jellemző az, hogy ok nélkül, egyik napról a másikra elkezd utálni, csúnyán nézni, nem szól hozzám, és azt sugallja felém,… Tovább »

Egy nagyon hasznos könyvet kezdtem el olvasni. Ez a könyv, az önsegítő csoport könyve, amiben nagyszerű felfedezéseket teszek fel. A könyvben lényegében a rosszul működő családokban felnőtt gyerekekről szól, és az a „jó” benne, hogy sajnos minden ilyen helyen felnőtt gyermek, hasonló jellemvonásokat mutat, így könnyen ráismerhettem önmagamra is. Pszichológiai természetünk része, hogy bizonyos eseményekre,… Tovább »